Mircea cel Bătrân

 

Mircea cel Bătrân korának egyik legkiemelkedőbb román személyisége, Havasalföld egyik legismertebb és leghíresebb uralkodója. Uralkodásának ideje 1386 – 1394 novembere (vagy 1395 májusa) és 1397 januárja – 1418 januárja közé tehető. I. Radu uralkodó fia és testvérének, I. Dan uralkodónak haláláig, 1386-ig társuralkodó.

A történelemben Havasalföld határai nagyon sokszor változtak, és Mircea cel Bătrân uralkodása alatt érte el az ország maximális kiterjedését: Havasalföldet Északon az Olt, Délen a Duna határolta, kelet-nyugati irányban pedig a Fekete-tengertől a Vaskapuig húzódott.

Uralkodása elején egy nagyon komoly problémával kellett megküzdenie: Havasalföld gazdaságát és pénzügyeit rendbe kellett tenni. Ezért újjászervezte az országot adminisztratív szempontból, elősegítette a gazdaság növekedését, növelte az állami bevételeket. Így, amikor elkezdett ezüst pénzt veretni, a havasalföldi érmék az ország területén kívül is forgalomba kerültek. Ez ebben a korszakban nem meglepő, hiszen a pénz értékét nemesfémtartalma alapján számolták ki. Mindegy volt tehát, hogy melyik államban verték. Maga a tény azonban, hogy Mircea cel Bătrân érméi kikerültek az ország határain kívülre, arra enged következtetni, hogy nagy mennyiségű pénzt vertek Havasalföldön. Mivel ebben a korban is szükség volt a fedezetre, ez azt jelenti, hogy Havasalföld komoly tartalékokkal rendelkezett, hála Mircea cel Bătrân reformtevékenységének. A hadsereget is megreformálta, a kereskedők segítségével: kereskedelmi előjogokat biztosított a lengyel, litván és brassói szász kereskedőknek, s a tőlük befolyó adókból (vám) erődítéseket épített a Duna vonalán, illetve új eszközökkel szerelte fel a városlakókból, szabad parasztokból és jobbágyokból álló havasalföldi hadsereget. Az egyházi és vallási életre is odafigyelt: számos kolostort alapított Havasalföldön.

Reformjai az ország függetlenségének biztosítását szolgálták, és hasonló módon külpolitikája is. Miközben saját országát belülről építette, a nagyhatalmak között szövetségeseket keresett magának. Petru Mușat (Moldova hercege) közreműködésével 1389-ben sikerült szövetséget kötnie II. Ulászló lengyel királlyal. Az egyezményt 1404-ben és 1410-ben is megújították. Szoros baráti kapcsolatokat épített ki Luxemburgi Zsigmond magyar királlyal is. Ennek a kapcsolatnak az alapja a közös cél volt: az oszmán török terjeszkedés megakadályozása, visszaszorítása.

Mircea cel Bătrân úgy próbálta ezt a célt elérni, hogy gyakran segítségetküldött a törökök ellen a Dunától Délre élő keresztény népeknek. Ez pedig kiváltotta a Török Birodalom rosszallását, és rövidesen kitört az első fegyveres konfliktus a két ország között: 1394-ben a „Villám”-nak is nevezett I. Bajazid szultán 400.000 fős hadserege élén átlépte a Duna vonalát. Ezzel az erővel szemben Mircea mindössze  10.000 katonát tudott felvonultatni, ezért a halogatás taktikáját választva fokozatosan visszavonult, kerülte a nyílt ütközetet és kiürítette az országot az előrenyomuló ellenség elől. A fegyveres összecsapásra október 10.-én kerül sor, amikor a Rovine melletti mocsaras, erdős területen a havasalföldi hadsereg megveri a török előhadat. A halogató taktika és ez a győzelem bizonyos fokú hírnevet is kölcsönöz a havasalföldi uralkodónak európai szinten. Ez a csata azonban nem dönti el a harcot. Sor kerül még egy összecsapásra Argeș mellett, a törökök fölénye pedig győzedelmeskedik. Mircea ezek után visszavonul Erdélybe.

Ezt követően az üresen maradt havasalföldi trónra a törökök egy hűséges emberüket, I. Vlad-ot (mellékneve Uzurpatorul) ültetik, akit Mircea csak Luxemburgi Zsigmond magyar király segítségével tud elüldözni. A törökellenes harcok folytatása egy olyan keresztes hadjárat 1396-ban, amelyet Európa néhány vezetője is támogat. A keresztes hadakat maga a magyar király vezeti. Mircea mint a magyar király vazallusa és keresztény fejedelem tevékenyen részt vesz ebben a hadjáratban. Az 1396-os keresztes háború kisebb-nagyobb sikerekkel indul, azonban a szeptember 25.-én megvívott Nikápoly-i ütközet teljes kudarcot és vereséget hozott. A havasalföldi könnyűlovasság úgy vonul vissza a csatatérről, hogy még csak be sem vetették az ütközetben. 1397-ben és 1400-ban Mircea cel Bătrân tönkrever két török hadat, akik éppen erdélyi rablóhadjáratokból térnek haza.

Miután Ankaránál Timur Lenk legyőzi I. Bajazidot, a Török Birodalom rövid ideig tartó anarchiába süllyed a szultáni székért folytatott harc miatt. Ezt kihasználva Havasalföld és a Magyar Királyság 1402-ben törökellenes hadjáratot szerveznek a Balkán-félszigeten, sőt, 1404-ben Mirceanak sikerül megszereznie és Havasalföldhöz csatolnia Dobrudzsát is. Mircea hatalma ebben az időben még azt is megengedte, hogy beavatkozzon a Török Birodalom belügyeibe, és az ő segítségével sikerül Musanak a szultáni széket elfoglalni (rövid ideig).

Mircea cel Bătrân 32 évig uralkodott Havasalföldön. Ebben az időben a művészeteket is istápolta, ő építtette a mai napig is híres Cozia kolostort, melyet a szerbiai Krusevac templommintájára építettek. Uralkodása vége felé felhagy a törökellenes harcokkal egyezményt köt a Török Birodalommal. Az egyezmény értelmében Havasalföld megtarthatja függetlenségét, cserébe azonban évi háromezer aranyat kell adózni a Török Portának. Ez az összeg meglehetősen kicsi még ebben a korban is. 1418. Január 31.-én életét veszti, temetésére február 4.-én kerül sor. Végső nyughelye az által építtetett Cozia kolostor. Utódául fiát, I. Mihályt jelöli meg, aki nagyon szerette a szeszes italt, de legalább annyira jó kardforgató is volt.

Oldal: Mircea cel Batran uralkodasa
A román nemzet története magyar nyelven érettségizőknek - © 2008 - 2024 - romansagtortenet.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat