A kommunista rendszer bevezetése Romániában (1945 – 1947)

 

Az 1944. augusztus 23.-i eseményeket követően Romániában egy olyan eseménysorozat indult el, melynek eredménye a kommunizmus elterjedése és a kommunista rendszer bevezetése lett. Ezt a folyamatot minden országban a Szovjetunió irányította, felügyelte. Egy jól végiggondolt stratégia alapján próbálták meg a kommunisták a hatalmat átvenni, melyet úgy kellett végrehajtani, hogy a világ felé mindvégig megőrizzék a törvényesség látszatát. Így eleve kiesett a gyors és erőszakos hatalomátvétel lehetősége. A kommunista hatalom kiépítése egy hosszabb, gyakran évekig tartó folyamat, melyben nagyon fontos szerepe van az előkészítésnek, a széles néptömegek meggyőzésének és a fokozatos, lépésről lépésre történő megvalósításnak. Ezt a folyamatot szovjetizálásnak nevezzük. A következőkben ezt fogjuk nyomon követni Románia esetében.

A két világháború közötti időszakban, bár Romániában is létezett a Kommunista Párt, de nagyon kevés követővel rendelkezett. Egyes felmérések szerint a párttagok száma alig érte el az ezret. Elsősorban harcias szélsőségesek voltak a tagjai, akik önmagukat „hivatásos forradalmároknak” nevezték (revoluționari de profesie). Általában elmondható, hogy  a román kommunisták két nagy táborra szakadtak. Az első tábor hívei a inkább a nemzeti eszméket propagálták. Sokan közülük illegális tevékenység miatt a börtönt is megjárták. A leghíresebbek Gheorghe Gheorghiu-Dej, Lucrețiu Pătrășcanu, Nicolae Ceaușescu. A másik táborban olyan emberek munkálkodtak, akik inkább Moszkva-pártiak voltak, mivel a Szovjetunióban tanultak és ott formálódtak kommunistává. A legkiemelkedőbbek Ana Pauker és Vasile Luca voltak. Ebben az időszakban a romániai kommunisták legfontosabb feladatuknak az új tagok toborzását tartották. Ezt a propaganda módszerével próbálták meg elérni. Nyíltan beszéltek az osztályharcról és a proletárdiktatúra bevezetésének fontosságáról. Olyan csoportosulásként jellemezték magukat, akik elsősorban a parasztok és a munkások érdekeit védik, vagyis a sok szegény bajnokainkét harcba szállnak a kevés, kizsákmányoló gazdag ellen. Ennek a munkának köszönhetően a kommunista tanokat követők száma fokozatosan növekedett.

Az 1944. augusztus 23.-i események döntő változást hoztak a kommunizmus ügyében: elkezdődhetett a kommunista hatalom kiépítésének munkája. Felhasználva a vörös hadsereg egységeinek jelenlétét a román térségben a Szovjetunió nyomást gyakorolt I. Mihály királyra, és 1945. március 6.-án kikényszerítette beleegyezését egy olyan kormány alapítására, melynek miniszterelnöke a Román Kommunista Párt tagja, dr. Petru Groza. Az előkészületek már 1944-ben megtörténtek, hiszen az év végére a kommunisták elérték, hogy saját embereik kerüljenek a szakszervezetek, a Belügyminisztérium, az Igazságügy-minisztérium és az Oktatásügyi Minisztérium élére.

Ezt követően 1945. március 30.-án életbe léptettek egy olyan törvényt, melynek értelmében az országot meg kell tisztítani a náci elemektől és mindazoktól, akik a második világháború idején együttműködtek az Antonescu-rendszerrel vagy a náci Németországgal (legea epurării instituțiilor statului). Ezzel a román kommunisták egy komoly fegyverhez jutottak. A törvényt betűit kihasználva minden olyan vezető politikust eltávolítottak az ország irányításából, akik nem rokonszenveztek a kommunista eszmékkel. Ezzel egy időben fokozták a propagandát és bevezették a cenzúrát, illetve minden elérhető eszközzel megpróbálták visszaszorítani a nem kommunista pártok tevékenységét. Így fokozatosan megszabadultak az ellenzék mindennemű formájától.

Ebben a kényes helyzetben a kommunista hatalomátvételt ellenző I. Mihály király egy sajátságos eszközhöz folyamodott, és 1945. augusztusától 1946. januárjáig „királyi sztrájkot” tartott (grevă regală). Ez azt jelentette, hogy királyként mindenféle együttműködést megtagadott a kormánnyal, így próbálva meg ellehetetleníteni annak munkáját. Ez egy olyan tiltakozási akció, mely az európai monarchiák történetében is egyedülálló. Ennek ellenére az események tovább haladtak a maguk útján. 1945 márciusában életbe léptették az agrárreformról szóló törvényt, melyben meghatározták, hogy a legnagyobb birtokolható földtulajdon 50 ha lehet. A többletet természetesen elkobozták, majd a föld nélküli parasztok széles tömegeinek kiosztották. Ezzel elérték, hogy a paraszti réteg jó része szükség esetén a kommunisták mellett tegye le a garast (jellemző egyébként a kommunista demagógiára, hogy néhány év múlva éppen ezeket a parasztokat kényszerítették arra, hogy birtokaikat a kollektív gazdaságokba beírják…).

A következő lépésre 1946. novemberében került sor, amikor a második világháború utáni időszak első választását szervezték meg. A kommunistáknak nagy szüksége volt erre a választásra illetve a választáson elért döntő győzelemre, mert így igazolni lehetett volna a világ előtt, hogy a román nép a kommunisták pártján áll, és így a kommunista hatalom politikailag is legitim. Azonban azzal is tisztában voltak, hogy egy nyílt és tisztességes választási kampány szervezése esetén nem szerezhetnék meg a többségi szavazatot, s így minden eddigi munkájuk romba dőlne. Ezért a választások eredményeit meghamisították. Ennek az lett a következménye, hogy a Parlament és a kormány is a kommunisták irányítása alá került. Ezt követően a kommunista párt kivételével minden más politikai pártot felszámoltak 1947-ben.  Ebben a helyzetben Romániában már csak egy, a kommunizmus ellen ható erő maradt: a király személye. De ezt a problémát is megoldották rövidesen: 1947. December 30.-án I. Mihály királyt lemondásra kényszerítették, felszámolták a monarchiát és kikiáltották a népi köztársaságot.

Oldal: A kommunizmus bevezetése Romániában
A román nemzet története magyar nyelven érettségizőknek - © 2008 - 2024 - romansagtortenet.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat